Hol sekély a víz, s a hullámok illata leng, a sínpár egyenes. A délibáb vonata vonzza csak szemed, szakadatlanul, mint magas toronyból a szakadék alul,
s csak a nád illat tudatja, a víz közel. Hol béka brekegésre mozdonysíp felel, fekete felhőként fúj füst emlékeket, hol a létrán az ég felé mama lépeget,
tekints jobbra ott, -együtt a teremtőd- napod mi éltetőd, földed és temetőd, s a tó vize hív, mint anya a gyermekét, fürödj meg végre, fürödj a lelkemért.
