Elment a nyár, a jó idő
már csak az őszi hideg jő.
Nincs már gabona a tarlón,
megjelent a hó a Csalhón.
A nap is már csak alant jár,
Elment már a fecskemadár.
Szomorúan néz minden fa,
régen lehullott a lombja.
Csak véletlen van még ágán
egy egy árva levél sárgán.
Hull az eső, elég gyakran,
s cseppjeiben tán ólom van.
Hiszen az ősz tán nem is más,
mint csak maga az elmúlás.
Mindenütt pusztulást látunk,
s eszünkbe jut elmúlásunk,
de, mert ember a mi nevünk,
e névhez méltók kell legyünk:
mi nem keseredhetünk el,
s nem mehet kedvünk az ősszel.

Irta Mátyás béla
Brassó-2012.Szept.1.