Álmodni jó
Mikor kamasz voltam, középiskolás koromban,
ha szerelmes voltam, sokat álmodoztam.
A természet szépségében mindent megcsodáltam,
s mindenért, ami szép, mindig hálát adtam.
Nemcsak az éjszaka sötét magányában,
hanem a napoknak minden szakaszában,
röpködtek előttem az álomképeim,
éppúgy, mint éjszaka gyönyörű álmaim.
Fiatal koromban sokat dalolgattam,
egy szép, régi nótát, mely örökre megvan:
"Lehajtom fejemet ágyam párnájára,
ha Rólad álmodom, hull a könnyem rája.
Édes volt az álom, keserű az ébredés,
szívem már nem bírja tovább a szenvedést.",
amely következett sokszor az ébredés után,
mint valóság, egy gyönyörű álom után.
Hányszor felidézem a "Csárdáskirálynőt"
s dúdolom, hogy: "Álom, álom, édes álom,"
de hamar utána visszazökken minden,
a hétköznapok zajos, pocsolyás medrébe.
Mi, Magyarországtól elcsatolt Magyarok,
mi negyvennégy óta sokat álmodozunk,
hogy talán magyar lesz nekünk is holnapunk,
mindig azt álmodjuk: Mi Magyarok vagyunk!
|
|