Tavaszi csicsergés
Gólyák, fecskék és más vándor madarak
drága kicsi vándor csicsergők, s kik otthon maradtak,
a tavasz megjött, hát boldogok lehettek,
Tompa Mihállyal bíztatlak: Fiaim, csak énekeljetek.
Fújjátok a Székely Himnuszt, a régit s a mait,
mely még ma is beborítja Erdélynek bérceit,
mert Erdélyünk még ma is csak a Székelyeké,
kik megóvták magyarságuk, ami a Hazánké.
Bár mi sose tudjuk, milyen a kedvetek:
csicseregve sírtok vagy talán nevettek,
vagy látván éltünket, miattunk búsúltok,
és tán csak miattunk könnyeket hullattok.
Kedves kis madárkák, világ átszelői,
minden földi ember fészketeket védi.
nem piszkálja el, mert tudja: nem az övé,
azt te alkottad, s tiéd mindörökké.
Mi hozzátok hasonlóan felépítők Hazánk s tanyánk,
de kintről jöttek emberek, kik irigyek voltak ránk.
Kik nem szerettek dolgozni, csak más hátán élni,
s hagyták a Magyart dolgozni vagy világgá menni.
Drága kis csicsergők, szálljatok hát messze,
és vigyétek e hírt egész világszerte.
Elmondhatjuk ma is a Székely Mi Atyánkot,
de hozzá csatoljuk a mi sok panaszunk.
Sajnos, egyre jobban fogyunk, már sokan elmentek,
és talán még sajnosabb az, hogy sokan keveredtek.
De reményünk nem veszhet el, hisz itthon vagyunk itten,
és mindnyájan bízunk abban: megsegít az Isten.
Írta Mátyás Béla
Brassó.2017.Márc.18
|
|