:
Belementünk az új évbe,
néha havas, gyenge télbe
de, ha melegszik az idő,
a nóta is szájunkra jő:
"Minden elmúlik egyszer,
minden végéhez ér.
Minden December,
Új Májust igér."
Ezt hozza tavaszi kedvünk,
s virágainkra vizet öntünk,
mert a földből előbújtak,
s mi örülünk a sok virágnak.
Drága, kicsi virágaink,
szomorú lényünk rátok tekint,
mert rajtatok kivül semmi sem
vidít e földi életben
Mégis, ebben a tavaszi télben,
egy régi mondás jár fejemben:
"Akit nem hagysz meghalni,
az nem hagy téged élni"
Írta Mátyás Béla
Brassó, 2o18. Febr. 28
(281 szó a szövegben) (118 olvasás)