Ne kínozz már, élet!
Nem látod, megszakadok súlyod alatt,
Erőm a holnaphoz már alig maradt,
Pedig hallom már lépteit, egyre közelebb,
S amit elém rak, tán még nehezebb
Mint hátamon ez a vacak, én félek!
S utamról megint letérek...

Ne kínozz már élet!
Hiába futottam, esdekeltem színed előtt, 
Tarts egy kis szünetet bár, még mielőtt
Az a szalmaszál kezemben összeroppan,
E pokol alattam lángra lobban,
S a szörny, mely most alszik, feléled,
S elátkoz téged...

Ne kínozz már, élet!
Adj időt elmondani már egy imát,
S talán nem követek el annyi hibát
És talán meghallgat végre az Isten,
És megint hinni tudok, mint ahogy hittem
Önmagamban s összeférek véled!
Hagyjál élni, élet...