Vakablak
Csillag fénylett a felhőtlen égen,
Mellettünk vén folyó ballagott,
Elpírúlva néztünk fel a holdra,
Igy, esténként, mennyit láthat ott...
Mendegéltünk szépen kéz a kézben,
Átugorva gondot, bánatot,
Előttünk járt még egy egész élet,
A jövőbe szem nem láthatott...
________________________
Hideg falak, hova lett a gyermek,
Hisz tegnap még sírt a keblemen,
Keresem a két kis meleg karját,
Rózsás arcát, hangját, s nem lelem...
Vidám kedvű, dalos ajkú párom,
Sárgúlt levél pihen sírodon,
Keresztfádat símogatom csendben,
S könnyes szemmel rólad álmodom...
Ring a bánat a folyó medrében,
Dajkálgatja őt a jó anya,
Zokog, zokog, míg elapad könnye,
S megbékélve bandukol haza...
Fenn a fákon a levél sem rebben,
Alszik már a szörny, a fájdalom,
Pihenj, emlék, aludj te is szépen,
A tegnapot már nem fájlalom.
S míg a madár ébreszti a hajnalt,
Elringatom magam víg dalán,
Szemeimben úgy ragyog a holnap,
Mínt vakablak, öreg ház falán...
|
|