Ha úgy dönti...
Ha az Isten úgy dönti, hogy szomorú lesz minden álmom, fényt vélek a virradatban s a felhőket nem számlámom.
Hogyha fázik testem-lelkem s fák tetején szélvész támad, gondolatban enyhe május símogatja almafámat.
És amikor könnyem hullna a végtelen némaságra, majd nézem a csillagokat hajnalhasadását várva.
S ha az Isten úgy dönti hogy idő előtt el kell mennem, azt mondom majd, nem baj, Uram, élet úgyse nincs már bennem...
|
|