Cím: Vércseppek a hó alatt
Szerző: Teru - Gligorics Teru
(10-04-2010 @ 04:42 pm)
:
Visszajött már minden fecske,
díszitik a fészkeket,
kis fióka vígan dalol,
a napsugár ránevet.
Virágszirom hull a fáról,
bárány sír a zöld mezőn,
pajkos felhőt kerget a szél
messze, túl a hegytetőn,
tél van még a hegytetőn...
Sok, sok évnek szép emléke
nyugszik ott, a hó alatt,
nem ketyeg már falióra,
az idő rég elszaladt...
Kimúlt élet minden perce
egy-egy fehér hópehely,
s betakarta minden nyomát.
Ha létezett, már nincs a hely.
Csak ősz hajamon hópehely...
Jégvirágon, mint a vércsepp,
árva, piros rózsaszál,
kopott szemű özvegyasszony
a fagyos dombon térden áll.
Nem látszik a hóviharban
az a fehér sírkereszt,
amelyik őt fogva tartja,
s vasszíveket megrepeszt
az a fényes sírkereszt...
A hegytetőig hosszú az út,
s minden lépés szenvedés...
Könnyes párnán foszló álom,
s valóságra ébredés..
Nyomaidban vércsepp hullik.
Ott virít a hó alatt,
piros rózsa nyílik abból
ha más semmi nem maradt,
csak vércsepp a hó alatt...
(138 szó a szövegben) (941 olvasás) 
|
