Húzd rá, betyár...
Húzd rá betyár vén barátom, csak azért is húzzad,
Sem öröm, sem bánat engem ma össze nem zúzhat,
Hadd halljam a kedvenc nótám legalább még egyszer,
Ismered te jól azt a dalt, játszottad ezerszer...
Nem sok kell a boldogsághoz, egy kis bor, egy nóta,
S a tavaszi kéklő égen egy-két szalakóta,
Búzakalász között pipacs, csók, mely ajkat éget,
Jegenyefasor dajkálja, mint anya, a rétet...
Sírjak-e a szarkalábon, mely arcomon nyílik?
Miért? Ez a hű kis virág elkísér a sírig.
Vagy talán az őszt sirassam, a távozó nyarat?
Vagy a tavaszt, melyből csak egy néhány emlék maradt...
Megvénültünk, kedves pajtás, bizony mind a ketten,
Te, mert élni sosem mertél, s én amiért mertem...
Fogd a vonót, te vén prímás, csak azért is húzzad,
Ameddig a szarkalábra szemfödőt nem húznak...
|
|