Két indián bárba pottyant,
Néhány whiskeyt majd lelottyant,
Joe Lee Sam volt egyik hősünk,
A másik Gyöngyi, híres ősünk.

Egy ideg győzte is Sam,
Itta mint vizet a babszem,
Bizony asztal alatt ébredt,
Feje fájt, a gyomra égett.

Gyöngyi már más fából terem,
„ha torkom tiszta, tizta fejem”,
Nem itta, csak kortyolgatta,
Míg a szomját elringatta.

Ekkor jött be Jeremiás,
Folyt a whiskey, ment az ivás,
S kitört a nagy veszedelem,
„Indián nem iszik velem!”

Gyöngyi katasztrófát érez,
Joe Lee bizony nem tér észhez,
Poharát a földhöz csapta,
S hősünket vállára kapta.

A kocsmárosnak esze lévén,
Gyorsan segített a békén,
Jeremiást leültette
S legjobb borát elé tette.

Így kezdődött a szerelem,
-mielőtt szavam feledem-,
Nem volt ez utolsó eset,
Hogy fentről csapta Sam a szelet...