Kora reggel felnéztem a
Nyújtózkodó, vörös égre,
Kopasz fáknak karjaiban
Akár csak a világ égne.

Hó-takarta háztetőknek
Vakítva csapott fel lángja,
S a sok apró, éhes madár
Pattogó tűz víg szikrája.

Egy-két felhő bátorkodva
Szoknyájára lángot öltött,
S benézve az ablakomon
Jókedvűen beköszöntött.

S ha a hideg elköltözne,
Ültetnék sok jégvirágot,
Vagy legalább átölelném
E lángoló, szép világot.