:
Ha tudtam volna utoljára
jár körül az öreg falióra,
s az első fényes csillaggal a
te lelked is ragyog majd a tóra,
mikor hajam simogattad,
ha tudtam volna utoljára teszed,
s megosztva kis unokáddal,
vacsorádat utoljára eszed,
hogy a madár érted jött el
mikor vakon az ablaknak szállott,
s bús dalával elringatott
benned minden ébredező álmot,
hogy homlokodon azt a ráncot
a félelem szántotta, nem méreg,
ottmaradtam volna veled, nem egyedül
szállt volna ki belőled a lélek...
Ha tudtam volna, hogy életed
már csak rövid percekben van mérve
s mit éveken át álmodoztunk,
tervezgettünk, nem lesz már elérve,
hogy amiben gyönyörködtél,
csak sírodon nyílik az a rózsa,
s amikor a szíved megáll,
vele együtt elnémul az öreg kakukk óra.
A kezedet fogtam volna,
arcod simogattam volna,
útitársad lettem volna,
s ma két csillag ragyogna a tóra.
Ha tudtam volna...
(147 szó a szövegben) (904 olvasás)