Miért van az, hogy amikor legtisztább
A szívem, akkor taposod legmélyebben a sárba,
S hogy arcodon a groteszk mosolyod sem menjen kárba,
Koporsót emlegetsz, csak hogy féltselek...

S miért van az, hogy mikor tisztességes
Ember, sárgult levélként sodorna vissza a nyárba,
S beteg lelkem rongyként vonszolja be a gyógyszertárba,
Akkor kéred tőlem, hogy meg értselek...

S végre itt a nap, amikor boldogan
Veszítem el könnyeimet a pipacs-vörös tájban,
Most küldesz értem, mert nélkülem belehalsz a vágyba?
Már nem előtted, de értem térdelek...