Anyám...

Elsirattam apát, anyát, férjet,
Elsirattam szép Magyar hazám,
De ha fentről nézem majd a bércet,
Ki sirat el engem majd, anyám?

Hol az a hely, ahol üreg támad,
S talán felzokog egy jó barát,
Halom, melyen egy szál virág szárad,
Ha elmegy a maréknyi család...

Romokban áll már a régi otthon,
Moha nő az összedőlt falán,
Ám múltamon pattog még az ostor,
S zúzmara ül csüggedés haján...

Emlékszem még hogy virradt a hajnal,
Táncoltam a madár víg dalán,
A madarat régen elsirattam,
Nem dalol az nekem már, anyám...

Muzsikáltak, messze szállt a nóta,
Azt hittem, nekem is jut talán,
De sok álom meghalt már azóta
Szarkalábas alkonyom nyarán...

Elsirattam jó barátot, testvért,
Nem ismerem többé meg hazám,
Ki emleget egy rossz, vagy jótettért,
Olyan mindegy nekem már anyám...

Elsirattam apát, anyát, férjet,
Elsirattam szép Magyar hazám,
De ha fentről nézem majd a bércet,
A Te lelked sír majd csak, anyám...

 

anyám





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=17032