Valaha egy csendes éjjel
Fénylő csillag ragyogott,
Tündér álmát szórta széjjel,
Nekünk, kedves, nem adott...

Valahol egy régi utcán
Jártunk együtt te meg én,
Mosoly ült az új hold arcán
Szerelmünknek éjjelén...

Két kezem oly félve fogtad,
Ajkad égett, reszketett,
Amint első csókod adtad,
S benne szívünk elveszett...

Tavasz volt, s a zöld mezőben
Mosolygott a vadvirág,
Odamentünk kéz a kézben,
Miénk volt ott minden ág...

S aztán egyszer szélvész támadt,
Elvitte a csillagot,
Amelyből az élet támadt,
S szerelmünkre ragyogott...

Talán majd egy szebb világban
Találunk még csillagot,
S élünk majd a boldogságból,
Amit sorsunk meghagyott...

Valaha egy csendes éjjel
Fénylő csillag ragyogott,
Örök álmát szórta széjjel,
Hozd le azt a csillagot...