Hogy öleli át a szellő
A még nyíló kertemet,
Őszirózsát, vadvirágot,
Lassan, lassan eltemet.
Aranylevél hull a fákról,
Zöld füvemen száz halál,
Kertvégében érintetlen
Csak egy árva fűzfa áll.

Elfeledve a nefelejcs
Imitt amott kék talán,
Egy-egy rózsa bátorkodik
Házam keleti falán.
Ám a szélnek nincs kegyelme,
Megtépi a lelkemet
S nyári napfény, mely éltetett,
Bizony lassan elfeled.

Azt mondják, majd újra ébred
Tavasszal a sok virág,
Visszatér a fecske, gólya,
Ám mélyed a szarkaláb...
Ébredező rózsabimbót
Cirógat az enyhe szél,
Barackvirág szirmainak
Udvarol a fürj, a méh...

Hulló levél fátyolába
Bújtatom el kertemet,
Holnap reggel a zuzmara
Jégvirágot kelteget.
Arany levél, hulló levél,
Jövő nyár már másoké,
Had préseljek még egy rózsát
Fogyó lapjaim közé...