Cím: Hittem én
Szerző: Teru - Gligorics Teru
(10-07-2011 @ 11:08 pm)
:
Hittem én hogy hajnaltájban a nap újra vidámabban ébred
Miután a hold karjába fekteti az éj töretlen csendjét,
Ám engem egy álmatlan éj után a hold, sőt a nap is fent ért,
Füstbe ment a tegnapom és minden jó, ami még holnap érhet...
Hittem én hogy rózsa bontja majd szirmait a harmatos kertben,
Álmaimban őrangyalok a virágot drágakőből verték,
Oly boldogan rakták elém, illatosak, szagolja meg felség!
Vér csordult a tüskéjétől, s porba hulltak a szirmok, leverten...
Hittem én, egy fényes lovag jön el értem fehér paripával,
Üveglépcsőn megyünk majd fel lehozni a törhetetlen rendet,
És ameddig el lát a szem, minden ember fehér csokrot lenget!
Vérengző had közelgett csak, fenyegetve ásóval s kapával...
Hittem én, ha jó az ember, előbb-útóbb rátalál a béke,
Sima úton megy előre, ott, ahol csak szelíd lelkek járnak,
És előtte megnyílik a kapuja a viskónak, a várnak,
Ám csak könny marad párnáján, hogyha egyszer már mindennek vége...
(153 szó a szövegben) (949 olvasás) 
|
