| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Gyuszika elveszett - I.
Szerző: Teru - Gligorics Teru
(11-01-2011 @ 11:21 pm)
:
Gyuszika elveszett - első rész
Gyuszika és anyuka eldöntötték, hogy ma málnalekvár főzés lesz. Felkészülve nagy kosarakkal, már kora reggel kint volt a málnásban. Rengeteg málna volt, szinte összeölelkezve ültek a bokrok tetején. Ha egyáltalán létezik ilyesmi, Gyuszika még jobban szereti a málnát mint a fagyit. Tudom, hihetetlen, de így van.
-Jaj, anuka, nézd meeeenni málna van! Szok-szok kiszbaba málnát hozott a gója a málna anukának!
-A málnákat nem a gólya hozza Gyuszikám, azok a bokron teremnek.
-A bokjon? Hodan?
-Úgy, hogy a málna előbb virágzik, és a virágokból születnek a kis málnák. Azután a kis málnák felnőnek, a napocska megpirosítja őket és mi leszedjük.
-Ész az anukájuk nem szíj amikoj leszedjük?
-Nem, jövőre lesz neki megint sok málna baba. Minden évben terem.
-Akkoj add ide a koszajat anuka, majd én szegítek leszedni a kiszbabákat.
Természetesen több málna baba került Gyuszika szájába mint a kosárba, de ettől eltekintve két nagy kosár málna került a konyhára. Az üvegek már ki voltak forrázva, a nagy fazekak mint vaskatonák sorakoztak a tűzhelyen. Már csak a málna kellet. Legalább is anyuka azt hitte.
-Jaj, a cukor! Gyuszika, elfelejtettünk cukrot venni! Várj, csak, azt hiszem van itt még egy zacskóval. Igen, van, de nem lesz elég, kellene még egy kiló.
-Anuka, majd én medek ész hozok, jó?
-Te? De hiszen te még nem mehetsz egyedül sehova, túl fiatal vagy ahhoz kisfiam.
-Nem vadok túl fital, én máj óvodába jájok, anuci! Hadd mennek a bótba naaaa.
Anyuci elgondolkodott. Előbb-utóbb eljön az idő amikor egyedül megy ki fia a kapun. Szegény gyerek majd eleped a segítőkészségtől meg az izgalomtól. Különben is az üzlet csak egy saroknyira van és a környéken mindenki ismeri Gyuszikát...
-Hát nem bánom, menj. De egyenest oda és vissza, jó? Ha nem vigyázol, elvisznek a cigányok.
-Jó anuci, nem meg isz állok szehol, cak a bótba meg haza. Ed kiló cukoj, ninc fadi. Moszt málna van.
Anyuci adott neki pénzt és Gyuszika elindult. Tudta jól hol az üzlet, sokszor volt ott anyucival. Igaz, a boltos néni mindig megcsipkedte az arcát, de majd most ügyesebb lesz, gyorsan elszalad.
Egy-kettőre odaért. A boltos néni csodálkozott is eléggé amikor meglátta.
-Hát te Gyuszika? Elengedtek egyedül?
-Bizon! Anuci azt monta, nad fiú vadok. Kéjek szépen ed kiló cukojt. Málnát főőőőzünk!
-Az a finom ám! Mindjárt kimérem Gyuszikám és már viheted is.
A boltos néni ügyesen becsomagolta a cukrot, nehogy véletlenül kiszóródjon az úton.
-Itt van, kis legény. De egyenesen haza ám!
-Igenisz, néni kéjem, medek jögtön haza!
Amikor Gyuszika kilépett az ajtón, egy kiskutya ugrott eléje. A gazdája beszaladt valamelyik üzletbe és otthagyta. Bizonyosan megbízható kis állat volt.
-Jaaaaj de ééédesz kutusz! Örült meg Gyuszika. - Haza jössz velem?
-Wuff! - felelt a kutya.
Ebben a pillanatban egy nagyobb kutya jött arrafelé, egyenesen a kiskutyának tartva. A kiskutya megijedt és elkezdett szaladni a város felé.
-Nem ajja, kutusz, mi nem ott lakunk! Kiabált Gyuszika és elkezdett szaladni a kutya után.
A kutya csak szaladt, néha visszanézett, vakkantott egyet és szaladt tovább. Gyuszika utána. Mire észbekapott, fogalma sem volt hol lehetett. A cukrot valahol letette vagy elvesztette, már nem emlékezett rá.
Errefelé már sok autóbusz, villamos járt. Gyuszika elkezdett remegni, félt elindulni az úton keresztül. Hiszen ezidáig mindig anyuka kezét fogta, a biztonság tenyerében voltak apró kezei.
Egyszer csak azt vette észre, hogy valaki megfogja a kezét. Anyuci! Gondolta hiretlen, de azután látta, egy bácsi volt.
-Te egyedül vagy fiam? - Kérdezte a bácsi.
-Nem, otthon van anuci.
-Gyere majd én hazaviszlek.
-De nekem nem szabad idegenekkel beszélni.
-De én nem vagyok idegen.
-A báci tudja mi a nevem?
-Még nem.
-Hát akkoj idegen báci.
-Gyere fel velem a villamosra és majd megmutatod hol kell leszállni.
-De nem villamoszon kell hazamenni. Dalog.
-De azért gyere.
Gyuszika megijedt. Ösztönszerűen tudta, bajban van. Elkezdett szaladni. Maga sem tudta meddig szaladt, csak azt, hogy most már elég volt, mert nagyon kifáradt. Hirtelen elkapta valaki. - Hova ilyen sebesen, kisöreg?
-Ed báci el akajt vinni, tőle szaladok. Nem tudom hod kell hazamenniiiii! - Pityergett Gyuszika.
-Hogy hívnak, fiam?
-Duszika.
-De mi a másik neved?
-Ja! Molnáj Duszika.
-És hol laksz?
-Nem tudoooom!
-Hát itt nem maradhatsz, mert még tényleg bajba kerülsz. Gyere, hazaviszlek, nekem is van pár fiam. Azután majd kiokoskodjuk hogy kell a szüleidet megtalálni.
-De én félek! Azt monta anuci ellopnak a cigánok!
Az ember elnevette magát.
-Abban talán igaza volt, mert én cigány vagyok.
Gyuszika rémülten nézett rá.
-Igazán?
-Igazán. Nos velem jössz?
Gyuszika gondolkodott egy percig.
-Igen. - És beletette apró kezecskéjét a cigány kérges markába.
(743 szó a szövegben) (957 olvasás) 
|
[ Vissza: Teru - Gligorics Teru | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
