Csapkodnak már künn a denevérek,
Háztetőkön ül az éjszaka.
Kis szobákban halvány lámpák égnek,
Megjött az elmúlás évszaka.

Lehullnak a levelek a fákról,
Hosszú árnyék csak a napsugár,
Melegít még, de már csak félvállról,
S vágtat a szél, mint a vad huszár.

Hű kutyákként követnek az árnyak,
Megült a dér, mint a gályarab,
Csontos karok készenlétben állnak
Eget verni, ha más nem marad.

S ha elmegy a hideg a világból,
Újra hajtunk, ha még akarunk.
Suttogják a levelek az ágról:
Ha odáig be nem takarunk...