Hűvös az éj, mióta féltett reményem a feledés hajójára szállt, mint kivénült, őszhajú dizőz. Be régen elszaladt a múlt, s hol a jövő, a jelen és, bár tagadom, bizony már lassan beköszönt az ősz.
Ó, be játszva csipkedi rózsásra orcám a zúzmara, védhelyet keresek én is, mint erdőben az őz, csábíthatnak rózsás hajnalok s az ezüst hold udvara, hiába tagadom, már lassan beköszönt az ősz.
