Pokolszélből szőtt nyári esték,
de sokszor mulattam rajtatok,
mikor a cigányok húrba szedték
könnyeim amit kicsaltatok.
 
Felsarkantyúzott holdvilágon
vágtattak felettem csillagok,
fényükben ébredt fel minden álmom, 
esténként emlékük még ragyog.
 
Halványabban süt már a napfény,
hosszúra nyújtva az árnyakat,
vad szelek tépdesik, mint a fákat,
a távozó angyal szárnyakat.
 
Pokolszélből szőtt nyári esték,
lassanként tán fejet hajtotok,
amikor az első őszi alkony
ostorral csap végig rajtatok.