Körmöm alá szorult tegnapokat
súrolok ész nélkül
szőrtelen fogkefével,
s két újjal piszkálnám a hajnalt
izzó orrlikamból,
de csak légypiszkos éjszakákat
találok ott, ahol a tegnap
fehér lepedője
gyűrődött a ferde lábú ágyon.
Már laposra vasaltam az ábrándot,
hátha majd megelégszik a héjával is
baromfi nem lévén,
mióta a ludakat elhajtotta
a félszakállú végrehajtó
mikor szuszod becsapta
orra előtt az ajtót,
s te, te valahol
Afrikában majmokra vadászol...

(nem ment el az eszem, csak fellázadtam egy nagyon undok versre)