Maszong József

Marseille Joliette kikötő dokk

Reggel Suhanó barátommal elindultunk a megjelölt kikötői dokk felé. A kanyargós utcákon még jó, hogy a lányok nincsenek velünk annyi kétes alakkal találkoztunk, hogy az eddigi utazásunk alatt összesen nem.
A dokk bejáratánál egy magas ódon épület adott helyet a prefektusi irodáknak. Az egyik ajtajára volt kiírva a mi hajózási társaságunk neve. Ide tértünk be, hogy megtudjuk hajónk várható érkezését.
Az alkalmazott közölte velünk, hogy a földközi tengeren van értesülései szerint a keletről érkező Queen Lady Sellő és az időjárási viszonyok sem gátolja, hogy időben kikössön Marseille Joliette dokkjában.
Most már ráértünk egy kicsit bámészkodóbban vissza indulni a szálláshelyünkre és szemügyre venni az utcákat és épületeit. Nos ez a város a világ minden nációjának helyet ad. Akad itt sárga, néger , kínai, arab s felsorolásomnak nem lenne vége.
A szűk kis sikátorokban a kocsmákból kitántorgó részeg matrózokat és kikötői munkásokat kellett kerülgetnünk. Úgy döntöttünk, hogy a lányokat csak ha a beszállás lesz akkor és csak ha muszáj akkor hozzuk erre.

Volt ott mindenféle ember...

Horog Bele Jim úrral ami egy kicsit túlzás, de legyen így szólítva... megbeszéljük, hogy kulturáltan hogyan töltsük el az időnket.
Visszaérve a fogadóba már nagyon idegesen vártak a lányok bennünket.
Jaj, hogy Gyöngyim mily aggódva ugrott a nyakamba - nos Szellőcském mit végeztetek? Kérdi.
Elmondtam, hogy Súhanó barátommal mit láttunk és mit intéztünk a hajózási irodán, boldogok voltak. Megbeszéltük, hogy megtervezzük a szabadidőnk eltöltését , minél változatosabb legyen, mert azért látnivaló akad s ha lehet a kikötő kemény magját kerüljük.
Elhatároztuk, hogy Gyöngyim állapotára való tekintettel csak kisebb kiruccanásokat teszünk.
A kikötő bejáratának északi oldalán van a Fort St. Jean vele szemben a Fort Nicolas azután a citadella és néhány ágyúüteg. Úgyhogy van mit nézni. Azután ott lesz a sétahelyek közül a legkiválóbb a hosszú Prado , amely a Place Castellaneotól a tengerhez vezet és a parton a Chemin de la Corniche. A kikötőből jól látni szemben fekszik néhány kis sziget ; Pomegue, Ratonneau és a híres If, a Chateau dálffel amely börtönül szolgál.
A kulturális látnivalók élén az Académie des sciences lettres et arts ,amelyet 1726 ban alapítottak 28 docenssel.
Lesz mit beosztanunk mert ezt mind gyalog kell bejárni sajnos. Itt nem divat még a kocsizás egyébként meg a megbízhatóság sem áll a magaslaton a már ismert dolog miatt. A világ minden részéről összesereglett emberek , egy aranytallérért úgy eltüntetnek, hogy soha nem találnak ránk.
Emiatt is van, hogy templomai még elég szegényesek, mert ezek az emberek a kocsmai bibliát forgatják , de azt lelkiismeretesen.
Így teltek csendesen napjaink várva a hajónk megérkezését. Horog Bele Jim megígérte, hogy ahogy beér a hajónk azonnal tudomásunk lesz róla és a kapitánya régi cimborája.
Egyik nap sétánk során lejutottunk a kikötőbe a Joilette dokk részén. Amit ott láttunk , szemünk szánk tátva. Annyi árú felhalmozva ki-be rakodásra , raktárba szállításra várva, ez szédítő mennyiség. Az emberek a vékony pallókon, mint a kötéltáncos a hátukon a nagy terhekkel csak úgy cikáztak. Amelyik lazsált annak odacsördített a munkavezető. A durva szavak szitkok csak úgy röpködtek , jónak láttam tovább állni.
Ma este egyébként is időszerű volt beszámolót küldenem még az elutazás előtt a Winer Cejtung társasági rovatába, mert eléggé lemaradtam. S ki tudja mikor tudok hajóval átküldeni híreket.
Mai napom zárom, mert párom pihenni szeretne s a fiataloknak is programjuk van. Holnap találkozunk.

folyt. köv. A Queen Lady Sellő megérkezése


Amelyik lazsált annak odacsördített a munkavezető...

Queen Lady Sellő befutott a dokkba


Végre eljött a várva várt nap. A fogadós futárja hozta a hírt a hajónk szerencsésen megérkezett és kikötött, minden baj nélkül megúszta az utat, ami azért nagyon jó, mert a szükséges átalakítás után útnak indulhatunk. Mert , mint már említettem ez egy áruszállító hajó lévén nincs személyszállításra berendezkedve, de átalakítható. Keleti fűszereket és selymet, no meg amit csak keletről érdemes kis befektetéssel , de annál nagyobb haszonnal eladni itt az úrhatnám polgároknak. A szegény csak adóban fizeti meg a luxust , de nem élvezi.
Délutánra terveztük, hogy mindannyian séta gyanánt megnézzük a következő heteink szállását és egyben az újvilágba átsegítő hajónk küllemét s ha nem lesz fáradt a kapitány és mogorva beszélünk is vele.
Az ebédnél mindenki fel volt dobva az asztalnál, csak erről folyt a társalgás, ami nem is oly meglepő az adott helyzetben. El is határoztuk, hogy mint tegnap tettük a Pradon végigsétálva lemegyünk a Jolietta kikötő-részbe.
Azért, hogy zavartalan ne legyen a napunk a szomszédos kocsmában a Térj be vagy térj ki úri közönsége , mint az ablakból láttuk épp egymás anatómiai vizsgálatát végezte sajátságos módon ; sterilizálását kétségbe vonható bicskával. A vegyes nyelvezetű hangzavarból ítélve egy bizonyos szolgáltatásból élő nőszemély becsülete s némi rum mennyiségének hovatartozása volt a kést beléd testgyakorlat kiváltó oka. Remélem a hölgy nem kerül elő addig míg mi el nem megyünk sétálni, hogy ne kelljen erről a nemről alkotott szép képemet dugásba dönteni... hol jár az eszem dugába dönteni.
Nos nagy ívben kikerültük a társaságot ahol a muslincák is oly részegek voltak, hogy disznó nótákat zümmögtek felettük.
Mentünk a Prado sétálón le a kikötőbe. Útközben volt egy két kávézó amelyet zárt bicskával meg lehetett látogatni s kis utcai terasz is tartozott az egyikhez a Lé Döpö dé Püpü itt leültünk s egy kis cingár felszolgáló jött a rendelést felvenni. Kértünk tőle valamiféle menü-lapot, mert Gyöngyim kívánós lévén szeretett volna süteményt is enni , erre rámutatott a köténykéjére , mert azon tényleg rajta volt a teljes repertoár. Mindenesetre a kávéjuk és a süteményük minőségére és ízletességére nem lehetett panasz. A lókötő felszolgáló a lányoknak a  "matróz-büszkeséget" ajánlotta, mint süteményt, mi Suhanó barátommal csak kévét kértünk. Nos a lányok igazán belepirultak mikor kihozta ez a disznó a sütit; nos gondolhatjátok mire hasonlított. Először köpni nyelni nem tudtunk, de aztán feloldódott a társaság és jót nevettünk a tréfán.
A két lány haladt előttünk karonfogva egymást s mi hátul Suhanóval , láttuk, hogy élénken tárgyalják a dolgot, de úgy tettünk, mint aki mit sem vesz észre.
Leérve a dokkhoz, kissé északi irányban nem messze megláttuk hajónkat. Első látásra egy kis törékeny hajó benyomását keltette. Közelebb érve derült ki, hogy ez a Caravella tipusú hajó amit többnyire a part-menti kereskedelemre használnak, ez annak egy fejlesztett változata amely már mélyebb merülésű úgynevezett nao caracco tipusú. Ezen már a fővitorlák mellett alkalmazták a kereszt-vitorlákat amely megbízhatóbbá és manőverezhetőbbé tette a hajót.
A hajó-hídon láttuk a kapitányt aki elég érdes és kemény olykor trágár szavakkal irányította a legénységet a kirakodásban. A rakparton megállva jeleztünk neki s utasította az embereit, hogy adjanak utat nekünk a fedélzetre jutásra. Kölcsönös bemutatkozásunkkor tudtuk meg leendő kapitányunk nevét aki Kopogós Ventöse névre hallgatott. El is mosolyogtam magam, mert a Kopogós az egyértelmű volt a falába miatt, de a Ventöse az szelest is jelenthet. Úgyhogy félig-meddig névrokon, de ezt nem kell neki tudni. A mord külső azért egy udvarias de kemény embert takart. Gondolom lesz időnk megismerni az úton , mert az nem egy-két hetes lesz.
Lekísért bennünket a fedélközbe ahol a legénységnek van a szálláshelye s megmutatta, hogyan lesz átalakítva és rendbe rakva, hogy emberi kinézete legyen. A legénységet az árú helyére helyezi át a jelenlegi funkció miatt.
Mert , mint már említettem ezek a hajók személy szállításra nincsenek berendezve. Kell neki egy normális hajószakácsot is felvenni, mert mint mondta a Jó Isten mentette meg az egyik ételkülönlegessége tálalása után , hogy nem vetették a tengerbe.
Biztosított bennünket afelől, hogy a menetrendi indulást tudja tartani s az előkészületek minimális időt talán még egy hetet sem vesznek igénybe, mert neki is érdeke, hogy a zord idő előtt elinduljunk s viharoktól mentes időben hajózzunk.
Az indulást 1776. frimaire 21-22. napjára tervezte. ( nov. 21-22 ) ez ha jól emlékszem Vendredi ( péntekre) esik.
Megnyugodva sétáltunk vissza s mindannyian szövögethettük terveinket s álmainkat a jövőre vonatkozólag.

A cingár felszolgáló...

folyt. köv. Behajózás - búcsú az Ó világtól...