Átirva

Maszong Pál Úr

(Petőfi: Pató Pál Úr után)

Szegényen, de példás módon
éldegél az öregúr,
deresedő, dús hajába
bizony sokszor beletúr.
Be más lenne itt az élet,
a szomszéd lány szeme kék...
Közbe vágott Maszong Pálné:
"Nem szorulsz te arra még!"

Pletykáznak az utca padon,
vénasszonyok hada ül,
pipára gyújt Maszong Pál úr,
s bizony ő is odasül.
"Jól néznek ki ezek, ha már
nincs fiatal tartalék..."
S szembeszálott önmagával:
"Pál, ráérsz te arra még!"

Összeült a kupak tanács,
Maszong Pál úr hangja mély:
"Bíró uram, higyje el hogy
hazudik e nőszemély!
Bevallanám, hogy az enyém,
nyár volt...Jaj! A fülem ég!"
Talpra ugrott Maszong Pálné:
"Nagyobb marha sül-e még?"

Délre innen, Afrikában,
elefántok hada jár,
egyre nyafog Maszong Pál úr,
asszony, menjünk haza már!
Csinosabbak ott a lányok,
ó, ha egy is várna még!
Rá is mordult Maszong Pálné:
"Ráérünk mi arra még!"

Szombaton a kiskocsmában
áll a konferencia,
ott van minden nemes ember,
s minden címeres fia.
"Hallottátok? Matyi bának
Nem nőtt ki a szarva még!"
Megsértődött Maszong Pál úr:
"Nincs több ilyen marha még..."

Azt beszélik a faluban
kutyúlnak az asszonyok.
Nem forog a főzőkanál,
De a nyelv! Az biz mozog!
Egyedül a Maszongéknál
van ártatlan feleség!
Csodálkozik Maszong Pál úr:
"Hát nem jártam nála még?"

Így éldegél Maszong Pál úr,
van asszonya, címere,
egy baja van csak, az esze
sajnos, sokszor nincs vele.
Pestre ment a felesége,
benézek, ha arra mék:
"Hazahozta már az asszonyt?"
"Nem, ráérünk arra még!"

Egy nap aztán Maszong Pál úr
őszbe-hajló kertbe járt,
belepte a hó a szívét,
s belepte a dús haját.
Egy fa mögül előlépett
a halál, s mondja, itt a vég!
Felkacagott Maszong Pál úr,
ej, ráérünk arra még!

Mégis felment Szent Péterhez,
a parancs az csak parancs,
de furdalta a vasvilla
s hátulról a két agancs.
Kandúr vagyok, s nekem is van
még olyan nyolc tartalék,
egy nap majd a kenddé leszek,
de ráérünk arra még!