Hajóút kezdete

Most, hogy vége a rohanásnak a biztonság és a kényelem a fontos, már amit ebben a helyzetben meg lehet adni. Ezek a hajók , mint tudjuk áruszállítók voltak elsősorban. Most a legénységnek sem kell annyit dolgozni csak kifejezetten a hajó biztonságos működtetésében kell kivenni részüket.
Árú szállításra majd visszaúton kerül sor.
Nem állom meg, hogy a legénységről, már amennyit látunk belőlük, ne írjak. A kis ördög ki is lyukasztotta volna az oldalam. Az összetételből csak úgy ránézésre kétszáz év gályarabság s akkor enyhe voltam. Most értettem meg igazán miért volt az a lelkes integetés a kikötőben, ha szerencséjük van és visszatérnek Marseille valamelyik becsületvesztőjébe és nem ismernek rájuk megússzák a bicskázást.
Amint látom a kapitány nagy gondot helyez az egyéni higéniájukra, mert ahogy tudom nem sokat szoktak magukkal törődni.
A másik nagy dolog, hogy kalózoktól nem kell tartani, mert valamikor a kapitány is művelte ezt a pályát nem kis eredménnyel s tiszteletet vívott ki magának. Most, hogy még nem vagyunk a nyílt óceánon több idő kínálkozik a közös étkezésen kívül is a beszélgetésre a kapitánnyal aki külön élvezi, hogy tátott szájjal hallgatjuk kalandos történeteit. Látszik, hogy imponál neki ahogy csüggünk rajta. Elmesélte a hajó nem mindig viselte a Qeen Lady Sellő nevet ez már az átkeresztelés utáni, mert a hajót eléggé ismerte a spanyol flotta és ideje volt váltani ha nem akart valamelyik inkvizítor kezére vagy tengerfenékre jutni. A világért sem árulta el a régi nevét a hajónak , még ez is nagy szó volt amit elmondott. A legénysége is elég sűrűn cserélődött, egyedül a fedélzetmester Lapátkezű Egon a régi. A tengeri ütközetekben sokan meghaltak, vagy olyan sérülést szenvedtek, hogy valamelyik kikötőben nyugdíjba vonultak. Ő is az egyik lábát térdtől elveszíttette az egyik nagy tengeri csatában, mikor két spanyol hajót is kifosztottak és a hajót tengerfenékre küldték. Azóta hívják Kopogósnak a másik nevét meg a kedvenc ételének a hatásáról kapta, mert a Ventöse szelest jelent. Valósággal repült így az idő, s észre sem vettük , hogy már európa kapujában a Giblaltár utcában vagyunk. Ahogy áthaladtunk szabad szemmel lehetett látni a játékos majmokat ahogy a sziklákon ugráltak, játszottak.
A kapitányra semmi panaszunk nem lehetett ,mert figyelembe vette minden kérésünk, már amit teljesíteni lehetett. Úgy határozott, hogy az utolsó állomásunk Cadíz legyen mielőtt elhagyjuk a szárazföld közelségét, és itt egy kis városnézést beiktatva és a kontinensből egy szippantásnyit.
A kikötő fölött egy hatalmas erődítmény húzódik , amelynek lövegtornyából ha hajó érkezik leadnak egy jelző lövést, hogy a helyőrség felkészülhessen ha esetleg támadás veszélye állna fenn.

Deli Bika

A szigorúság így nem tette lehetővé a kikötő megtekintését, csak a legszükségesebbeket vette fel a hajó és a kikötői járőr ellenőrzése után folytatni kellett az utat. Ami nem is volt baj , mint a kapitány mondta, mert kedvező légáramlatot kaptunk el , amely ebben az évszakban igen ritka. Most már ki kell találnunk valami időtöltést , mert csak a nagy vizet fogjuk látni magunk körül. Ez a szélfajta a solano, amely elvileg déli meleg szél, de örömünk igen rövid volt, mert ahogy a part nyújtotta védelmet elhagytuk, az uralkodó széljárás vette át a helyét gallego északi hideg. Úgyhogy ha egészségügyi sétára a fedélzetre merészkedtünk vastagon kellett öltözni, ráadásul minden kis rést megtalált. Ha csak nem volt muszáj a kabint nagyon hosszú időre nem hagytuk el. Vagy a mi kabinunkban vagy a fiatalok kabinjában jöttünk össze és beszélgetéssel és Gyöngyim javaslatára szellemi játékot kezdtünk el játszani. Nagyon élvezetes volt, mert jócskán megmozgatta az agyat és az idő is jobban telt s beadott zálogok ; amit a rossz válaszért kellett beadni, majd a játék végén valami szellemes dologgal lehet kiváltani. Ezt majd közösen találjuk ki.
Jó szelet kaptunk el ,mert hajónk egy kissé megdőlve dagadó vitorlákkal hasította a nem valami barátságos tengert. Reméljük csak a szokványos hullámzás lesz ettől a széltől nem pedig vihar.
Így is kellett egy kis gyógy-főzetet innom , mert egy pár csinos rókabőrt dobtam a halaknak nehogy megfázzanak. Láttam , hogy a többiek is küszködnek eme alattomos tengeri betegséggel. Gyöngyimet az Ő állapotában nagyon féltettem nehogy a kicsinek baja essék.
Utazásunk második napján már nem bírtam a társasággal, már itt a fiatalokat gondolom.
Mivel voltam olyan könnyelmű és megígértem az eredeti nevüket és származásukat elmesélem.
Nos történt, hogy oly zord idő volt kinn ha akartunk volna se sétálhattunk volna, - mondja nekem Viki, te Szellő azt ígérted elmeséled a titkunkat, hát itt az alkalom. Megzsaroltak , mert a játéknál elég sok tárgyam volt zálogban így ha ki akartam váltani akkor beszélnem kellett.

Harmatgyöngy

Akkor mondom,- csüccs mindenki és kezdem ;
először is a hölgyek előnyben , Viki aki azt gondolja magáról, Scarborough grófnő nem más, mint indián ősök leszármazottja aki szintén európában tanult. Nagyapja Ravasz Róka nagy harcos , nagyanyja Fürge Szarvas és innen az anyja neve Fürge Csiga ( Csillagszem ) Fürge Csigát feleségül vette a delevár törzsfőnök fia és így született tőlük. Viki azaz rendes nevén Csábos Csápos ,- nos lett is ámulás.
Most már Shadows gróf is kíváncsi lett.
Ő is indián ősökkel rendelkezik, nagyapja a navajó nemzetségből való nagy harcos Üvöltő Bölénybőr, nagy anyja Rövid Szivárvány akiktől született apja Villám Fény aki oly gyors volt , mint a neve , az ellenség csak egy rövidke pillanatra látta s lecsapott. Édesanyja a szépséges Letépett Virág akik házasságából született. Az apja gyorsaságára utalva nevezték el Suhanó Árnyéknak.
Mindenki egymás szavába vágva, - kérdezte honnan tudom mindezt.
Mondom...,- nem hiába jártam a prérit s gyűjtöttem az adatokat.
S legnagyobb boldogságomra sikerült megakadályozni, hogy egy szélhámos karjaiban kössön ki Viki. Aki azóta lehet valamelyik tömlöcben találgatja, hogy most király vagy herceg. Elég baj az őneki. Inkább maradt volna a cigányoknál s nem lenne baja.
Nos a sok információval mindenki nyugovóra térhet s majd holnap találkozunk a reggelinél.




folyt. köv. A háborgó óceánon



Üvöltő Bölénybőr és Rövid Szivárvány


A háborgó óceánon

Legjobban tettük, hogy a kabinunkban maradtunk a reggeli után, mert az erős északi szél metszően fújt s azt hiszem az orrunkat sem dugjuk ki. Kapitányunk ma is elsütött egy pár történetet a tengeren töltött éveiből a reggelinél.
Egész idő alatt míg ettünk éreztem, hogy azzal a közléssel amivel nyugovóra tértünk a csapat nem lesz elégedett s kíváncsian vár egy s más dolgot ezzel kapcsolatban.
Nem sokat tévedtem, mert ahogy a kabinba értünk egyből kezdte Viki azaz mostantól Csábos Csápos, hogyan is volt az ő gyerekkora és én honnan tudok ennyi mindent,- záporoztak a kérdések.
- bár életkorom nem utal rá, de sokfelé jártam, már egész fiatalon s majd minden törzzsel találkoztam és feljegyeztem az érdekes történeteiket,- már amit el lehetett mondani, mert volt amit letitkosítottak több száz évre.

Üvöltő Bölény

Szerencsémre Harmatgyönggyel az kis Gyöngyimmel már eddig is mindent megbeszéltünk és Ő ismerte családfáját, amire méltán büszke is lehet, mert egyrészről hercegi, - másrészről törzsfőnöki vér csorog ereiben.
Csábos Csápos ( Viki) szépségét anyjától Csillagszemtől ( Fürge Csiga ) büszke tartását apjától a delevár származású Deli Bikától örökölte. Apai ágon a mohikánok történelmének egyik legkiválóbb harcosa volt őse. Ravasz Róka méltán kapta a nevét, mert úgy vadászaton vagy harcban az eszén túljárni képtelenség volt. Amúgy egy bölcs és jószándékú ember volt. Mesélték az öregek a tűznél, hogy történt egyszer még régen, hogy az írottkezüekkel ( tetkósok) még a béke kötés előtt vívott egyik csatában úgy megbolondította őket, hogy azt sem tudták merre vannak. Történt ugyanis, hogy a támadást várva az ellenfél meglapult egy kisebb ligetben. Ravasz Róka meg a mohikánokat csendben a hátuk mögé vezette, és a liget szélén tábort vertek, s vártak. Az írottkezűek azt hitték megfutamodott az ellenség így megunva a várakozást hazaindultak. Csak akkor volt a nagy meglepetés mikor szembe találták magukat az őket váró mohikánokkal. A csata kimenetele nem is volt vitás azt hiszem egyértelmű volt. Ezt a szégyent követően követően kölcsönös megállapodás után békét kötött a két nemzettség.
Ez csak egy epizód a sok közül.
Csápos láttam nagyon elgondolkozott, - no mondom bökd ki mi nyomja a lelked ?
Azon gondolkodom ,- mondja - a szüleim vajon élnek-e még ? Biztosítottam felőle, de a nagyapját már a nagyanyjával együtt elkísérték utolsó útjukra indián szokás szerint a Nagy Szellem elé.
Ez úgy történik, hogy minden törzsnek- nemzettségnek van egy felszentelt "szellem-dombja" ahol egy emelvényen diszes ruhában és kedvenc eszközeivel felravatalozzák s tűz által küldik a másik világba. Ez mindenki számára szent és sérthetetlen hely.
Suhanó Árnyon láttam, hogy most ő vár választ eredetére.
Egy kis időt kértem, hogy összeszedjem gondolataim no meg át kellett mennem a kabinunkba , hogy hozzak Harmatgyöngynek gyógyitalt, mert a hajó erős himbálódzása hatással volt rá s a kicsire.
Visszatérve kitöltöttem a gyógyitalt kedvesemnek,- megvártam , hogy megigya és a hatását lássam.
- mondta Esti Szél folytathatod az elbeszélést, mert jobban vagyok és legalább leköti a figyelmem.
-Akkor hát nem várakoztatom Suhanó barátom.
A Suhanó família az apacsok nemzetségének törzsfőnöki vérvonala. Ameddig én vissza tudok menni az neki is a nagyapja Üvöltő Bölénybőr, aki humorosnak tűnő nevét egy cseléről kapta. Történt ugyanis, hogy egy nagy bölény csordát sehogy sem tudtak befogni, hogy téli élelmük és takarójuk, sátorborításuk meglegyen. Üvöltő bölénybőrbe bújva csalta maga után a csordát és a felállított csapdába csalta a csordából amennyi csak az elkerített részbe fért. Eszes és bátor férfiú volt. Édesanyja a navajó törzsfőnök egyetlen lánya volt aki oly szépséggel volt megáldva, hogy azért kapta a Rövid Szivárvány nevet. Az Ő házasságukból született apja, mint említettem már.
Villám Fény és Letépett Virág voltak szülei.
Az ő apja nevét, mint minden harcos valamely cselekedetéről kapta amely jellemző volt rá.
- Történt egyszer, kezdtem bele, hogy élelem már nagyon fogytán volt, mert a napok óta tartó kegyetlen időjárás lehetetlenné tette a vadászatot, úgy ejtette el puszta tőrkésével a hatalmas bölényt, hogy dörgött az ég s egy nagyot villámlott, ezt kihasználva,
míg a bölény elvakult a fény hatására halálra sebezte, - tőrével. Ezt azóta se tudta utánozni senki.
Oly jól esett látni, hogy mindannyian büszkék származásukra. Csak annyit kértem ezt ne hozzák tudomására a kapitánynak, - a külvilággal szemben továbbra is tartjuk a külcsint, de magunk közt a legtermészetesebb módon viselkedünk.
Délutánra a szél egy kissé barátságosabb lett és felmerészkedhettünk a fedélzetre egy kis friss levegőt szippantani.
A kapitány a hajóhídon volt és a látóhatárt kémlelve , észrevett bennünket.
Hevesen integetett , hogy menjünk fel. Felérve már a hangját is lehetett hallani, mert azért kinn a nyílt vízen nem temető csendje van. Mesélte, hogy habár veszélyesen belekapaszkodott a szél a vitorláinkba úrrá tudott a legénység lenni rajta, ennek hatására a vártnál nagyobb sebességgel halad a Lady Sellő és az Azori sziget-csoportot jelentősen megközelítettük. Számításai szerint az ezerkettőszáz mérföldből körül-belül a felén túl vagyunk.
Ez számunkra örömhír , mert egy kicsit majd ott megpihenhetünk és a hajó is felfrissítheti készleteit.
Vacsoráig elidőztünk a fedélzeten a legénység munkáját figyelve s közben az óceánt amelyen csak úgy rohantak egymás után a nagyobbnál nagyobb hullámok.
Végül visszavonultunk kabinjainkba mert azért unalmasnak nem volt mondható a napunk.

Nagy Szellem

folyt. köv. Azori szigetek felé