Cím: Mondd, anyám... Szerző: Teru - Gligorics Teru (05-07-2013 @ 12:42 am)
: Már egy órája bámulok az üres papírra, megöl az írás-vágy, de nem jut eszembe semmi, ne megvetéssel nézzetek e volt-múlt szatírra, s ha ráismertek néha, azt nem kell észrevenni...
----------------------------------------------
Már egy órája bámulok az üres papírra, egész, leállt az agyam, nem jut eszembe semmi, mondd, miért ne borulnék rá zokogva egy sírra, mikor holnapom már előre ment a kést fenni.
Vak szem pillája tapad rá a sötét falakra, pókként szalad le és fel, emlék-hálóját szőni, nem tudok gondolni már sem csókra sem haragra, anyám, megmondod, miért kellett nekem felnőni?
Hogy eljárt az idő, lám megértem a hatvanat, s azt kívánom, bár a tavasz a fenébe menne bárányával, az ő vére is kés élhez tapad, jöhet az ősz, a rothadó leveleknek szennye...
Már egy órája bámulok az üres papírra, tán újra írhatnám, de nem jut eszembe semmi, mit írjak újra? Minden sor százszor lett megírva, s ha lenne, anyámhoz szeretnék még egyszer menni...
(153 szó a szövegben) (759 olvasás)
|