:
Ott a kéklő messzeségben,
templomtorony irányában
veszett el az ifjúságom
valamikor hajnaltájban.
Keresgéltem jobbra, balra,
út szélén, a kertek alján,
ismerőssel találkoztam,
kisgyerek ült fáradt karján.
Később egyszer sápadt arccal
sírdogált egy keresztfánál,
ősz haját az esti szellő
simogatta rezgő vállán…
Végre mégis megtaláltam
vén, andalgó folyó partján,
egy idegen nézett vissza
mosollyal a ráncos arcán.
Ima száll a harangszóra,
felhők lábujjhegyen járnak,
maga alá csuklik a szél,
itt már angyalokat várnak.
Ott, ahol az öreg folyó
esküt köt a némasággal,
ott csukom le szemeimet
megbékülve a világgal...
(89 szó a szövegben) (648 olvasás)
