Vasárnapok
Nem emlékszem szemeire, nem emlékszem barna, göndör hajára. Elfeledtem mosolyát, mely ragyogott a nyíló cseresznyefára. Benne égett minden csillag, de egy lányka már nem ballag feléje, értem nyúl a két pici kar, mely boldogan tárult mindig eléje.
Nem repdes már többé soha kinn a kertben a sok vidám nótája. Régen eltűnt a ház elől zöldre festett asztalja, a lócája. De szívének dobogása, s lépte nyoma visszhangzik még lelkemben, s csak sírjára nyílik minden sárga rózsa s liliom a kertemben.
Rohannak a hétköznapok, lesznek-e még vasárnapok énnékem? Régi naptár lóg a falon, elfeledve, leveszem és széttépem. Minden lapja kedves emlék, de könnyeim, ha boldog lennék, peregnek, s amint folynak az arcomon, jaj, de drága emlékeket temetnek...
|
|