Cím: Gyuszika Morzsája
Szerző: Teru - Gligorics Teru
(12-06-2013 @ 11:00 pm)
:
Gyuszika Morzsája
- Anyuka! Anyuci, jaj, nagyon éhes vagyok! - Rohant be Gyuszika hazaérve az iskolából.
- Fél óra múlva kész az ebéd, Gyuszika, addig kibírod.
- De nem bírom ki, anyuci, én nagyon éhes vagyok!
- Egyél egy almát, mondtam, mindjárt kész az ebéd.
- De én nem almát akarok, én ebédet akarok anyuci! Jaj, rögtön meghalok!
- Egy fél óráig még nem halsz meg Gyuszika, hidd el. Elég nagy uzsonnát adtam, nem volt elég?
- Nem ettem meg az uzsonnámat.
- Miért nem? Tudtommal szereted a vajas kenyeret.
- Szeretem hát.
- Akkor miért nem etted meg?
- Hát, csak úgy. Nem ettem meg, kész.
- Mást adjak holnap?
- Neeem, a vajas kenyeret szere... Az jó lesz.
Másnap újra:
- Anyuci, én rögtön éhen halok!
- Mindjárt kész az ebéd, Gyuszika. Megint nem etted meg az uzsonnád?
- Nem.
- Te Gyuszi, most rögtön megmondod, hogy miért nem eszed meg az uzsonnád!
- Ezt már tegnap is kérdezted anyuci.
- Igen, és tegnap sem mondtad meg.
- Akkor miért kérdezed megint, anyuci? Jaj, meghalok éhen!
Egy hét múlva:
- Anyuci, kész az ebéd? Nagyon éhes vagyok! Meg a Lacika is éhes, hazajött velem!
- Jól, van, főztem eleget, jut neki is.
- Anyuci, a tanító bácsi küldött neked egy levelet.
- Milyen levelet? Mit csináltál már megint?
- Nem csináltam semmit, anyuci, a kutya csinálta.
- Milyen kutya?
- Hááát, az amelyik bejött utánam az iskolába.
- Hogy-hogy bement utánnad?
- Nem tudom, anyuci, én csak egyszer füttyentettem neki és rögtön bejött utánam.
- Miért fütyülsz te kutyáknak, Gyuszi? Nem tudod hogy némelyik kutya veszett is lehet?
- Ez biztos veszett, anyuci, mert még eddig nem találta meg a gazdája.
- Ezért hívnak engem az iskolába?
- Nem tudom, biztosan ezért. Mert a kutyus odapisilt a sarokba és mindenki röhögött rajta és
a tanító bácsi hiába kiabált rájuk, nem hallgattak el. Olyan aranyos kutyus, anyuci!
-Ide figyeljen, Molnárné, ez így nem mehet tovább, - kezdte a Tanár Úr. - Én így nem tudok tanítani.
- De Tanár Úr, nekem fogalmam se nincs miről beszél!
- Gyuszika kutyájáról.
- De hát nekünk nincs is kutyánk!
- Akkor mi az a kis négylábú micsoda amelyik minden nap megjelenik a Gyuszikával? Sőt, Gyuszika kijár etetni!
- Tanár Úr, higyje el, nekem fogalmam se nincs, de valami dereng. Viszont alaposan utána fogok nézni.
- Gyuszi! Gyere ide! Mi van, ma nem vagy éhes?
- Neeem, anyuci, sok leckém van, megyek a szobámba!
- Gyere ide Gyuszi!
- O, ó....
- Mond csak, kinek adod te minden nap az uzsonnád?
- Hááát...
- Gyuszi!
- Jól van no, van ott egy pindurka kis kutyus és az mindig éhesebb mint én vagyok. Hát annak, no, ha már muszáj megmondani!
- Kijé az a kutya?
- Nem tudom, csak mindig ott van. Biztosan senkijé, szegényke... - Nézett fel Gyuszika reménykedve.
- Holnap reggel veled megyek az iskolába. Ez így nem mehet tovább.
Amint befordultak a sarkon az iskola felé, rögtön meglátta a kutyát. A kiskutya is őket, mert
azon nyomban loholt Gyuszika felé nagy farok-csóválással. Gyuszika ledobta a táskáját és
szaladt, szaladt a kutya felé, ész nélkül. Anyuci szép csendben egy könnycseppet törölt ki a
szeme sarkából. Katica is biztos szeretné, gondolta...
Másnap egy hirdetés volt az újságban a kutya fényképével: Ha valaki keresi ezt a kutyát, érdeklődjön a lenti telefonszámon.
Senki sem érdeklődött.
- Gyuszika, gyere kész az ebéd!
-Nem vagyok éhes anyuci, de jaj, gyere nézd hogy hancúrozik Kati baba a Morzsával!
Jaj de édesen ugat! De ugye a Mikulást nem ugatja meg? Mert az nagyon nagy kár lenne.
(594 szó a szövegben) (459 olvasás) 
|
