Búslakodás
Felszökött a holdvilág az égre, ám nekem épp napfény kellene, hadd lássam ha lidérc jön utánam, üldöz az én múltam szelleme.
Hulljatok le, csillagok, a mélybe, ébredne a tavasz hajnala, oly szívesen fulladna az éjbe komorságom forró hajlama.
Daloljatok, madarak, az égen, buzdítson fel vidám lantotok, rózsabimbó hízeleg a szélben, s búslakodni ma én nem tudok!
|
|