Jégvirágok
Lám, megint búcsúzunk egy téli alkonyon,
intünk a tavasznak, ősznek, a nyárnak,
barázdákban ma csak szellemek járnak
hol búza érett, de én nem panaszkodom.
Ó hópihék, mint fehér angyalok szálltok
pillámra, elvarázsolva köröttem
a mocskot, a kínt, mit zsákba kötöttem,
s a Golgotát, hol születésem óta állok,
de esküszöm, nem fog legyőzni az élet,
míg tudnak repülni e törött szárnyak,
tőlem eshet, fújhat, zuhoghat vagy éghet,
lesz tavasz hódolni az önző élet-vágynak,
s bár letépdesték rózsáim az évek,
jégvirág-kertemben új remények várnak...
|
|