Mekkora szerelmek égetnek semmivé önfeledő, fájó szíveket, csakhogy lázasan legyezzük életre üszkös emlékeiket egy perzselő éjszakán s rátalálva hamvaikra, magasra emelve öntözzük őket tisztára maradék könnyeinkkel... Ó, csak egy zivatar jönne bár örökre kioltani a tüzet s az üszkös rózsára varázsolna új rügyet...
