No ugye...

No ugye, mondtam én, eljön az a nap
amikor sorsod már többé nem kímél,
s ősz fejed majd két kezedbe hajtod,
és eltorzulva majd a sápadt arcod,
nem fog csikarni könnyet senkinél...

No ugye mondtam én, eljön az a nap,
sok lesz a korbács, mit hátadra kimérsz,
az útirányt egyedül te tartod,
és te húzod majd magadra a hantot
s ne hidd hogy onnan egyszer visszatérsz.

S most ugye, fúj a szél, messze jár a nap,
már alig több a lét néhány centinél,
s ha kopognak, ne nyisd ki az ajtót,
de hörögj még fel egy utolsó jajszót,
s a lélek benned immár semmin él...

Gligorics Teru

Október 23, 2014