Örültem a madaraknak
Örültem a madaraknak,
oly vidáman röpdöstek az égen!
S kívántam bár madár lennék én is,
dalolnék és dalolna az ég is.
De nem lettem dalos madár,
harcok folytak, s én voltam az élen...
Kiültem az út szélére
amikor a búzakalász érett,
s kívántam, bár kalász lennék én is,
porból jöttem, s kenyér lennék mégis...
Nem lehettem búzakalász,
nyárra fordult, elsodort Élet.
Szép levelek ékesíték
arannyal az égig érő fákat,
s kívántam, bár levél lennék én is,
szép a tavasz s lám mily szép a vég is,
nem lehettem arany levél,
fa lettem és most az eső áztat.
Nagy pelyhekben hullik a hó,
betakarja lábnyomaim szépen,
s kívántam, bár pihe lennék én is,
símogatna akkor még a szél is...
Nem lehetek már hópihe,
fehér szárnyam régen széjjeltéptem...
|
|