Amikor még semmink se' volt
Amikor még semmink se' volt,
jaj, de nagyon boldog voltam,
miénk volt az egész világ,
egy életet kaptam, loptam...
Amikor még semmink se' volt,
te voltál a nap az égen,
te voltál az est-csillag, mely
feljött, csak hogy nekem égjen.
Amikor még semmink se' volt,
ragyogott rám minden hajnal,
versenyt dalolt ezer madár
vígan zümmögő méh-rajjal.
S aztán mikor minden megvolt,
jöttünk, mentünk egymás mellett,
üres szemek találkája
tüzet, lángot már nem keltett.
Hideg telek, hideg fekhely,
üres székek, s gyertya lángja
világította meg szobánk
ridegségét s útizsákja
mutatta az irányt , melyet
hideg szívvel hogy követtünk!
Évek üszkös romjaiból
mi már semmit meg nem mentünk...
Amikor még semmink se' volt,
jaj, de nagyon boldog voltam,
húsz éve a földben pihensz,
s én felette, élek, holtan...
|
|