Almafa virága
Almafa virága
Este van, hullik az almafa virága,
mint szemfedő, borul az álmodó világra.
Fátyolos szemekkel követem szirmait,
repülnék én is, de lelkem, az nincs ma itt.
Harmatos varázslat borult a tavaszra,
kismadár válaszol szerelmes szavakra,
dalolnék én is, ha lennének szárnyaim,
ha lennének vetve a földbe még álmaim,
hullatnám szirmaim...
Keletre tekintek, arra már este van,
csend van és nyugalom ott, s milyen messze van...
Búzaföld között a pipacs hogy integet!
Csak egyszer még látnám, de jól tudom, nem lehet.
Köröttem fehér az almafa virága,
szép ez a világ, de nem olyan, hiába...
A tegnapot keresem, s nem tudom hova ment,
pár hideg emléke maradt csak idebent,
s egy szemfödő odalent.
|
|