Lehetnél, mondjuk, egy szép, régi bútor;
tálalószekrény, német barokk.
Üveged csillogóra fényesíteném,
finom viasszal dörzsölném be fádat,
puha ronggyal törölném tisztára
minden apró faragványodat.
Aztán csak ülnék,
fáradt kezem ölembe ejtve,
és csöndben örülnék,
hogy egy szobában lehetek veled.

(Mezei Katalin)