Pálma fák árnyéban ülve,
Keserves könnyeimmel küszködve,
A könycsepp mely le pereg arcomon,
S fel száll a magasba sóhajom. 

Keserves sóhaj tör fel szivemből,
Keserves könnycsepp csordul le szememből,
Mert vágyom az egyetlen gyermekem után,
Kiért a szivem, oly nagyon fáj.

Ő az én életem, ő az én mindenem,
Ha kell, én érte bármit meg teszem,
Azt tudja ő, hogy mennyire szeretem,
Miatta kell itt a távolba küzdenem.