Függöny mögött állok rég a vártán,

s az alábbhagyó esőcseppek láttán

hamar vásott kerti cipőmbe lépek.

Pillanatok múlva fürgén borsót tépek.

Igyekszem, haragos felhők kerekednek.

Zajt hallok, a szomszéd telken verekednek?

Jóska bácsi szaporázva a kállai kettőst járja,

vele tart hetvenéves Maris néni, élete párja.

A néni integet, csujogat rendesen: „Az anyjuk…!”

A dunántúli ugróst tekerinti-cifrázza az apjuk.

Mire feleszmélek hallom ám a hangosodó zenét,

zünnyögő szúnyograj keresi rajtam is a helyét.

Kínomban beszállok kicsit a szomszédi táncba,

s legényes csapásolásokkal szaladok be a házba.