zegzugában keresem magam

szürkésfehér kicsiny pontok

lebegnek előttem pont ott

ahol már nem is vártam

hármasával olykor párban

lassan közlekednek gyalog

szárny nélküli bús angyalok

de sok kis éhező lélek enni kér

tépett darabom vajon mennyit ér

már adtam de nem emlékszem

segített egy borsnyit vagy mégsem

s csak hazug reményt adott

akár egy kifordított kalapot

telefújta a szél a semmivel

mégis újra és újra hinni kell