Mint már mondtam megannyiszor,
de nem hallod hangom,
hogy a nyár és tél
mindig szépen zenél,
mikor puha hó a földhöz ér,
és a  tavasz meg az ősz
mely vigyáz ránk, mint valami csősz,
s figyeli minden léptünk a határ
hol zöld moha fut az erdőn át
és cikázik a fény lombos ágakon
míg madarak csivitelve ülnek partokon,
hogy hozzád mosolyogva elérjen
a láng,
mely sebesen hull a patak alá
s hamuja keringve él a légben
kigyózik a messzeségben...

...horizont  rózsaszín virágmező
nem él benne sem sötét, sem reszkető,
csak hullámzik lassan, csendesen
a zöld-ezüst mesés tengeren...