Visszatérünk nyárból az őszbe,
mint elfáradt vándorok,
kik nem ültek út menti kőre
térdük hiába rogyadozott.
Mondatok maradtak félbe
s papíron árva sorok
kérdőjelként visszanéznek
a bolyongó tintanyomok.

Visszatérünk nyárból az őszbe,
mint járdára hulló levelek,
rozsda-lelkünket szél marcangolja
s ezüstbe merülnek a kék szemek.