Mikor szitakötők varázs-szárnyán rezeg az idő téged álmodlak testem köré, s mint puha takaró úgy simulok hozzád, majd orgonasziromként hullok fáradt lelked mögé. Lassan képként fut bennem minden halk szavad s mikor felszikráz a gondolat köröskörül szivárványként él a sarjadozó tükör-remény.
