Mikor a termő nyár
barackillatba fordult
s a lehelet páracseppjére
mandulaméz csordult
akkor is úgy vártalak,
mint forró napsütést
a daloló madarak.

Mikor a levelek
rozsdaszínben hulltak
szürke betonra
esőcseppek simultak
akkor is úgy vártalak,
mint dérgyűrűk
a hamvadó ág alatt.

Mikor hó borította
a vén fákat
és sötét cipőket
húzott az ég
akkor is úgy vártalak,
mint csillagokat
a fekete éj.

Mikor a fűszálak hegye
titkokat susog
s a remény szövi
kék bársonyszőnyegét
akkor is úgy várlak,
mint nyíló százszorszépet
a harmatos rét.