Most kavarog bennem
a szürkére festett világ,
ahogy képzeletem,
mint az óra körbejár.
Napsugár ezer arcát mutatja
fénye égboltot ragyogja
fák levelén árnyék csillan
ezüst-gyöngye járdán koppan.
Álmodom a sziklás hegyeket
a végtelennek tűnő perceket,
míg várok rád, és csókod ízére
ölelésed vágy-tengerére.
Most kavarog bennem
a szürkére festett világ
sápadt fénynél alszik
a koszorúba font holdsugár.