Bágyadtan néznek rám a sorok
testemben korallt hordozok
kabátom kopott, fekete gúnya
kitárul lelkem rojtosodó foltja.
Most fény felé fordítom kezem
lassan álomra záródik szemem
és képzeletemben az élet ajándék,
de inkább Isten előtt ma megállnék.
Kérném bocsássa meg vétkem
engedje, hogy kicsit mellette időzzem,
lássam, ahogy rohan a világ
havas hegyen, zöld völgyön át
hol horizontok folynak egybe
ezüst távolba, s még messzebbre.
Titkokat őrzöm vágyak vizén
aranygyűrűt festenek a kék ég tengerén.
Fogadd be lelkem a más világot
napsütésnek érezd a sápadt gyertyalángot.