Vajon mi a szerelem?
Talán egy nyári zápor,
mely pereg a réteken?
Vagy a cikázó napfény
ki lenge ruhájában sétál
fényes esőcsepp alatt
szivárványként bújkál?
Magam sem tudom.
Csak állok az ablak előtt
minden szürke délelőtt
hallom az idő múlását
az eső ónos kopogását
 várom, hogy vállamra tedd kezed
nevetve mondd, hogy szeretsz.
De tovaúszik minden,
ahogy a viharfelhő az égen
s ólomidő hull a földre
mikor alakod rajzolódik a sötétbe.