Nagy Gabriella: Ablak előtt

Minap ültem az ablak előtt
sütött a Nap, akkor délelőtt
gondolatomban te jártál,
mikor a parkban velem sétáltál.

Csendben figyeltem az utcát,
ahogy a fény a fák közt bújkált
magamban most is mosolygok
fülemben hallom mondatod.

Megfakult levelek hullnak
járdán szorosan összeborulnak
akkor megfoghattam volna kezed
súghattam volna: szeretlek.

Minap ültem az ablak előtt
borongós volt az idő, akkor délelőtt
szívem zakatolt össze-vissza
lelkembe simult a kimondatlan szavak súlya.