Nagy Gabriella: Bánatsorok

Lelkem bánat mardossa,
húz a sötét mély pokla,
árnyat ereszt minden szó,
sebeket vág a holló.

Nem érdekel fájdalmam,
hull a könnyem záporban,
eléd teszem a gyöngyöket,
klárisodban fénylenek.

Feketét fest már az ég,
nem látom a Nap fényét,
kimondatlan bűnömet,
viszi már a förgeteg.